Már hosszú évek óta tervben volt Renato Parolinnak ez az ingyenes mintája (https://renatoparolin.com/schemi-free/). Idén Lilivel megfeleztük a mintát, ő hímezte a lilát és a rózsaszínt, én a kéket és a pirosat.
Végül ebbe a szintén hosszú évekkel ezelőtt vásárolt akasztóba kerültek a kész hímzések.
Fonal: DMC
Anyag: xJudesign, Old Sheep linen
Piton professzort kb. 2 éve hímeztem Lilinek, de sajnos csak most került keretbe:
És végül két monochrome mandala jellegű minta Liselotte-tól (sajnos már régóta nem érhető el egyik blogja sem). Mindkét minta régóta bakancslistás volt, tavaly végre sikerült meghímeznem mindkettőt.
A május nagyon kaotikus volt, sok volt a munka, családi kötelezettségek, így hímzésre alig volt időm, emiatt készült el két hét késéssel a májusi részlet.
Az idei húsvéti hímzésem :) sajnos a fotó nem adja vissza a valódi színeket
Kb. 2012-2013-as sztori, Csepelen laktunk, . El kellett jutnom a XIII. kerületbe.
GPS-em nem volt, Sanyiét kértem kölcsön, és kértem, hogy
programozza is már be az úticélt, ami igazából csak ahhoz kell, hogy a 13-ban
tudjam, hol merre forduljak, és hol parkoljak le, a 13-ig eljutok). De életem
párja nem vette ki a fizetős utakat.
Ennek következményeként Csepelről a 13-ba el akart indulni
az M0 felé (cirka 40-50 km kerülő, lévén pont ellenkező irányba 4,5 km az M0 a
házunktól).
A szőke ribi mondta, hogy balra, én mentem jobbra, majd
közölte: "Újratervezés... a következő lehetőségnél forduljon jobbra, majd
megint jobbra..."
Én újfent felülbíráltam, így f@szán minden elágazásnál
végighallgathattam a monológot.
A soroksári OBI-nál már kihajítottam volna a pics@ba szívem
szerint a ribit, de hát ugye más csaját nem hajigáljuk ki az autóból.
Mivel itt őnagysága fel akart vinni a Lágymányosi hídra,
majd onnan tovább valamerre, én meg piszok módon megint felülbíráltam, és a
pesti alsórakpartot vettem célba, újra kezdte szöszink a monológját
ismételgetni, egész az Országházig.
Gondolom, ott már neki is teli volt a nem létező nemiszerve
velem (kölcsönös érzés volt), az Országházat épp hogy elhagyva közli velem:
"70 méter múlva forduljon balra!"
Én bambán néztem, 70 méter múlva max. szalagkorlát, meg
mögötte a mélyben a Duna... a Margit-híd kicsit messzebb van még, de arra is
jobbra kellene kanyarodni, hogy fel lehessen hajtani rá... itt konkrétan olyan
röhögőgörcs tört rám, hogy ömlött a szememből a könny, alig láttam, és kínomban
felhívtam Sanyit az alábbi szöveggel:
- Valld be, hogy meg akarsz tőlem szabadulni, és azért
akartál kinyíratni ezzel a szőke rib@nccal!
Szegény el nem tudta képzelni, hogy mi bajom van, hogy
röhögve megvádolom valami feleséggyilkolászós baromsággal.
Aztán kicsit lehiggadva sikerült neki a teljes sztorit
elmesélni. Mire közölte, hogy biztos, félrehallottam valamit...
Megkérdeztem, hogy azon, hogy 70 méter múlva fordulj balra,
mi a f@szt lehet félrehallani?
Ennyiben maradtunk...
Hónapokkal később Sanyi késő esti melóból hív telefonon:
"Most már elhiszem, hogy meg akart ölni a GPS!"
Kérdezem, hogy mi történt.
"Itt autózok a szigetszentmiklósi bányatavak környékén,
keresve a címet, és a GPS közli, hogy forduljak jobbra. Na most, jobbra van egy
horgászstég, és a bányató."
Amikor pár évvel később karácsonyra GPS-t kértem, Sanyi
válasza tömör és lényegretörő volt: GPS-t soha a büdös életben nem kapsz!
6 évvel ezelőtti emléket dobott fel a facebook (amit anno ide elfelejtettem beírni).
Esett a hó. Szuper, kocsi kilőve, nincs téli gumi, séta a suliig. A hír hallatán a gyerek mosolya nem volt egészen őszinte. Ezt az első kérdése (még csukott szemmel) is alátámasztotta: Nem maradhatnék inkább itthon?
A kutyák napok óta először tettek úgy, mint akik nagyon menni akarnak sétálni. Nem baj, a havat imádják, tuti móka lesz eljutni a suliig gyalog, két kutyával. (Remény hal meg utoljára.)
Iskolatáska a hátamra, hót nehéz, két póráz a kezemben, végükön két ellentétes vérmérsékletű kutyával, gyerek önjáró.
A társasház végénél (kb. 40 m) Bogyó már 3 lábát felemelve, satufékes pózban jelezte, hogy köszöni, neki ennyi a télből, hóból elég volt. Oké, zsebcirkáló ölbe, Topi rángat, látszik, hogy élvezné a havat, ha a póráz nem lenne.
200 m múlva Topi is bevetette a 3 lábú kutya trükköt, hülye gazdi mit csinál? Szól a gyereknek, hogy adja ölbe a másik kutyát is.
Szerencsére túl sok emberrel nem találkoztunk, de akikkel igen, azokon látszott, hogy lehajtott fejjel, erősen összeszorított ajkakkal próbálnak nem hangosan röhögni.
Az iskola előtt egy sarokkal leraktam őket, Bogyó újfent kb. 40 méterre volt hitelesítve, újra ölbe.
Gyereket beadtam a zaciba, akarom mondani, az iskolába.
Kabátomon cipzár felhúzva, Bogyó belepasszírozva, Topi még sétál. Kb. 300 métert, majd újra jött a 3 lábú verzió. Topi ölbe.
Innen kezdve a két kutya halálosan elégedett fejjel nézelődött az ölemből.
Én rájöttem, hogy 300 méter milyen qrva hosszú tud lenni.
Sanyi szerint ott szúrtam el a dolgot, hogy a kanapét, amin a kutyák szoktak feküdni, nem vittem magammal.
Igaza lehet.
