Amikor másnál láttam, vagy kaptam ajándékba nagyikockából készített tárgyakat, meg voltam győződve róla, hogy na, ez az, ami nekem soha, de soha nem fog menni. (éljen az optimizmus és önbizalom 😂 )
Oké, régen meg voltam győződve, hogy én alapból a horgoláshoz is analfabéta vagyok.
Aztán most láss csodát... már régóta cseszegette a csőrömet a nagyikocka, nagyjából naponta legalább 3x, amikor pinteresten belefutottam minták tucatjaiba.
Aztán ma jött a szikra... mivel Danika itt rohangált egész du, ergo hímzést elővenni kimeríti az ön- és közveszélyokozás fogalmát, de filmet mégsem tudok úgy nézni, hogy nem jár a kezem, meg előtte egy fél órával találtam egy nagyon-böki-az-oldalamat-nagyikocka mintát, kihoztam két motring fonalat, egy horgolótűt, aztán nekiláttam.
Először arra gondoltam, nagyon szupi, hogy van szöveges mintaleírás, annál jobban semmit nem szeretünk. (Kétszer bontottam vissza, mert nem olyan lett, mint amilyennek lennie kellett volna)
Másodszor: nem gond, van rajzos minta.... oké, de ezen mintha pont ellenkező irányba haladna a horgolás, mint kellene. Arra lusta voltam, hogy képszerkesztővel megfordítsam a képet, ugyan már, kézenfekvő és logikus megoldás lett volna.
Inkább a rajz, a leírás, és a kész mű fotója láttán megalkottam magamban a jó mintát.
Innen kezdve haladtam a horgolással rendesen.
A belső 4 kockát én horgoltam, aztán Lili is kedvet kapott hozzá, hogy kipróbálja, így az utolsó (külső) sort/négyzetet ő készítette el.
