Horgolt angyal

Judesign - Dried leaves, medál

Szintén Jucus fonalával, a Dried leaves színnel hímzett medál (anchor barna háttérrel).

Ollóőr - Full bloom

Végleges formát öltött a Full bloom fonallal hímzett minike.

Breki, a béka

Íme, Breki úr!

Születését csak annak köszönheti, hogy Danika meglátta a neten egy távoli rokonát, és rögtön plátói szerelembe esett.

Van néhány testi hibája :)

Az ujjak, karok, lábak horgolása, és az egésznek az összevarrása egy kisebb rémálom volt számomra. Van még mit tanulnom :)

Mert nekem mindenkit meg kell mentenem :D

Szerda reggel, amíg a család aludt, elmentem vásárolni, és beugrottam Duduhoz is egy kis reggelinek valóval. A házuktól nem messze két fecskefióka ült a földön, közeledtemre az egyik elrepült (ő csak őrizte a beteg társát), a másik gubbasztott tovább a földön.  Megálltam, felvettem, hazavittem, próbáltam itatni, sikerrel. Majd ezerrel információkeresés, hogy hová tudnám vinni, ahol segíteni tudnak rajta. 
Végül a Mályi Madármentő Állomással sikerült felvennem a kapcsolatot, és ők mondták, hogy a Poroszlói Ökocentrum átveszi a sérült madarakat. Felhívtam őket, egyeztettünk, várják a fiókát. 
Lilivel kocsiba ültünk, átvittük a madarat, gondos kezekbe került. Ma fogok érdeklődni róla. Remélem, jó híreket kapok majd.

Tegnap pedig a szomszédasszony hívott fel, hogy benn vannak Mezőkövesden, és ott van a földön egy madárfióka, mit csináljon vele. Órákig figyelték, amíg ott volt dolguk, de se a mamája nem ment arra, se ő nem nagyon mozdult el a  helyéről. Végül elhozták hozzám, mondván, olyan aranyosan megmentettem a fecsit is.
Megitattuk, próbáltuk etetni szúnyoggal, nem fogadta el. Próbáltuk neten beazonosítani, mi lehet, mielőtt rosszat teszünk vele, nem sikerült.
Bóklásztam a netet, hogy este 9 után hol tudnék segítséget kérni, végül rátaláltam a Hortobágyi Madárkórházra, ahol - mint kiderült - 24 órás ügyelet van. Felhívtam, egyeztettem, kocsiba ültünk, vittük az apróságot. Odaérve sikerült az ott dolgozókat megtalálni (épp műtöttek), egy fiatal lány és egy srác jött ki, átvették a madarat, megállapították, hogy ő bizony egy nagyon éhes verébfióka (most derült ki, hogy tengelicfióka és nem veréb). Úgyhogy rögtön rohant vele a srác, hogy megetesse. Itt aláírattak velem egy papírt, hogy én adtam át a jószágot. Úgyhogy Csurika is jó kezekbe került.

Minike - Judesign Full bloom fonallal

Jucus Full bloom fonalával készítettem egy kis minikét. Még csak a hímzés van kész, az összeállítás majd később.

Csekktartó

Nálunk állandó probléma, hogy a fizetendő csekkek az íróasztalon vannak, hogy fizessük be, de rendre elfelejtjük, mert az íróasztal közelébe normál napokon nem igazán megyünk.

Így kitaláltam, hogy kellene valami "doboz", amit a falra lehetne tenni a kulcsszekrény mellé, és akkor ott szem előtt van.

Amikor megláttam ezt a faalapot, tudtam, hogy ez lesz az igazi. 

Lilivel leültünk dekupázsolni, és ez lett belőle:

Facebook feldobta pénteken, hogy 3 éve megosztottam egy neten talált velencei fotót, azzal a szöveggel, hogy egyszer jártam itt, azóta visszavágyom, ezt Lili meglátta, kiabált apjának, hogy anya Velencébe akart menni
Sanyi épp mosogatott, és azt terveztük, hogy megyünk Négyesre gazolni

erre bejön Sanyi, és hótkomolyan közli, hogyha összepakolok az útra, indulunk.

 Én poénból bedobáltam néhány ruhát egy sporttáskába, és közöltem, hogy megvagyok.

Sanyi ráparancsolt Lilire, hogyha anyád összepakolt, pakolj te is.

 Du. 3 körül indultunk

Először azt hittük, hogy Sanyi szórakozik velünk, és megyünk becsomagolva Négyesre gazolni,  

de végül Mezőkövesd felé indultunk el. Akkor mondtuk, hogy biztos megyünk a lidlbe, mivel én vásárlást terveztem, de nem, autópálya...

Már az M7-esen jártunk, mikor mondtam neki, hogy látva a visszafelé haladó 2 soros dugót, innen már tuti nem fordulsz vissza. Röhögött, hogy tényleg nem hiszem el, hogy Velencébe megyünk.

Ja, rajtam otthoni göncök, mert nem hittem neki.

Azért a szlovén határnál már kénytelen voltam elhinni, hogy tényleg Velence

Éjjel 2kor értünk Velencébe. Találtunk egy szállodát, ami nyitva volt, de egy éjszakára 800 euró lett volna.

Így a kocsit beraktuk egy parkolóházba, és éjjel sétáltunk 2 órát Velencében, tök jó volt, utána aludtunk 3 órát a kocsiban, majd a kocsit újra beraktuk egy másik parkolóházba, és jött 8 óra séta, egy kis gondolázás, pizza, fagyi...
Hazafelé Jesolo-nál csobbantunk egyet a tengerben.
Utána Sanyi vezetett, én a szlovén részt átaludtam, az M7-esen, valahol Szőlősgyörök előtt ébredtem fel arra, hogy állunk egy parkolóban és Sanyi alszik, mondtam neki, hogy akkor inkább cseréljünk helyet, és vezetek haza.
Nem voltam teljesen éber, amikor felajánlottam a vezetést, mert amikor kiszálltam a kocsiból, hogy átülök a kormányhoz, akkor döbbentem rá, hogy hoppá, Sanyi kocsijával vagyunk, amit én még sosem vezettem. Úgyhogy életemben először vezettem Sanyi autóját, istenemre mondom, jogsiszerzés után szerencsétlenkedtem ennyit egy autóval utoljára  de épségben hazahoztam a családot és az autót is.

Gyagya macskák

Pamacs és Kormi. Kormi és Pamacs. 

Mindketten képesek a leglehetetlenebb helyeken pihenni. 

A sütőtálam Pamacsnak pont méretes, Korminak már enyhén szólva is szűk.