Utoljára kb. 12 éves koromban volt kötőtű a kezemben. Akkor a Barbie babámnak kötöttem egy hosszú ujjú pulcsit. A pulcsi el is készült, csak éppen olyan merev volt, hogy megállt, karjait oldalt nyújtva :D Kb. itt el is ment a kedvem minden további kötéssel kapcsolatos dologtól, bár a kötött holmik nagyon tetszenek.
Most ősszel megláttam Andinál egy nagyon jópofa kötőfonalat, ami állagát tekintve hasonlít a fenyőfára rátekerhető boára, csak vékonyabb, és isteni puha kivitelben. Vettem két gombolyaggal, hogy csajoknak próbaképpen kötök 1-1 sálat. Kb. két délután alatt elkészültem egy sállal, itt az eredmény:
Most még kell kötnöm Ketteskémnek is egy sálat, aztán megpróbálkozom párna kötésével, mert annyira isteni ez a fonal megkötve. Ill. még gondolkoztam valami kötött állatkán, csak ahhoz még nem érzek elég erőt magamban.
Több napi megfeszített melóval elkészült a nyivákoló kórus: (A kéz Lilié, aki épp magáévá akarta tenni a képet)
Sajnos nem készült el szombatra, hogy magammal vihettem volna Komáromba kereteztetni.
A komáromi minitali nagyon jól sikerült, jól éreztük magunkat. Lilin voltam megdöbbenve, egész végig jókedvűen császkált a boltban, próbált kommunikálni a saját kis nyelvén. Majd próbálta átrendezni kicsit a boltot :D Elvittem keretezni a mediterrán lépcsőt, az órát, meg a kulcsosat (amiből mégsem fali kulcsakasztó lesz)
