Nehéz a mosónők élete... (már József Attila is költött erről egy verset)
Vízmelegítés, mosógép és centrifuga kirángatása az udvarra, kád az öblítéshez, ruhák kihordása és szétválogatása...
Majd pókként teleszövöm a kertet szárítókötelekkel, ha már nincs elég tartóoszlop, akkor a kötél egyik végét az utcai lámpaoszlophoz kötöm (szerencsére az út mindkét oldalán vannak oszlopok, így az úttesten nemkell keresztben kifeszítenem), de a lefejezés veszélye így is fenyeget, amíg nem akasztok rá ruhát, mert persze miért ne rohanna bele az ember a kötélbe...
Miközben megy a mosógép és a centrifuga (iderakom, odarakom a rucikat), Topi, ha épp nem a szétválogatott ruhákban fekszik, akkor úgy érzi, hogy semmi másra nem vágyom, minthogy a gumisünt dobálhassam neki, és ezért mindent elkövet, hol az öblítővízbe, hol a centriből kifolyó víz lavórjába dobja azt a vacakot, majd miután nem veszem ki és dobom el neki, manccsal-pofával pancsolni kezd, hogy kihalássza a kis kedvencét a vízből, majd újra beledobhassa, és kezdje elölről.
Szerencsére padlásra nem kell felmásznom a mosott ruhával...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése