Pöcök

Kb. 2 hónapja elmentünk étterembe ebédelni. Kifelé jövet Sanyi észrevett egy nagyon pici cicát az úttól nem messze. Azt én vettem észre, hogy az egyik szeme helyén egy óriási kitüremkedés van. Lilivel 3 napig visszajártunk, próbáltuk megfogni, végül szereztem élvefogó csapdát, és Sanyival megerősítve kis csapatunkat elindultunk macskát befogni. Nehezen, de sikerült. Egy igazi kis fúria volt, aki legalább 8 lábbal küzdött.

Másnap már vittük is szemműtétre. Azért még pár napig fújt rám, amikor nyúltam be hozzá, de az csak azért volt, hogy érezzem, nem adja könnyen magát. De ahogy hozzáértem, már dorombolva dugta a fejét a tenyerembe.

Hetente kétszer rohantunk vele dokihoz, mert mindig volt valami...

Aztán augusztus végén a hagyta elöl a fürdőben karanténolódott már.

Néhány hete pedig már a többiek társaságát is élvezi. 

Két dologról nem tudtam leszoktatni eddig: a kukázásról és az állandó kajaszerzésről (tányérról is mindig lopni akar). 

Viszont egy nagyon bújós, doromboló kis szeretetbomba lett belőle. Imád ölben aludni. 

Nózi a legjobb haverja, a nagytesó,  a játszótárs.