Átveszem a stafétabotot Andiee-tól.
Néhány nagyon idétlen szokásom:
1. A lecsót csak mustárral tudom megenni. Nem tehetek róla, próbáltam anélkül, nem megy :(
2. Ha patikarend van a lakásban, semmit nem találok meg.
3. Ha el kell indulnom autóval, úgy hogy én vezetek, órákkal előtte elkezdek lelkileg készülni a dologra. Először mérlegelem a dolgot, hogy mi lenne, ha inkább gyalog mennék, utána jön a "megyek inkább tömegközlekedve", végül meggyőzöm magam, hogy kocsiba üljek. Ez egy kb. kétórás procedúra. És amikor végre kezemben a kocsikulcs, azért még egyszer elgondolkozok a tömegközlekedésen, de végül győz a kényelem, mert vagy esik az eső, vagy túl meleg van, vagy túl sokat kellene cipelni.
4. Mániákusan nézem az élelmiszerek lejárati határidejét.
5. Egy időben cipő- és táskamániás voltam. A táskamániám mára csökkent, mert jöttem, hogy nem létezik az a nagyméretű táska, amibe mindenem belefér, ha elindulok valahová.
6. Betegesen sokszor mosok kezet.
Az a baj, hogy a sort a végtelenségig tudnám folytatni, de inkább nem.
6 megjegyzés:
Pollytól pedig én vettem át a stafétát.
Az én pontjaim itt olvashatók:
360.yahoo.com/szigami
Azt a lecsót én nem próbálnám ki:-)
A kézmosás rám is érvényes. Kezet mosok ha hazajövök, ha valami "esetleg" mocskosat fogok meg, ha sokszor kilincsezek... és mindig, ha valamit enni akarok...
Jó hogy csináltál magadnak blogot:-) Már be is tettem a címet a sajátomba, remélem, hogy lesz majd mit olvasgatnom:-)
Szegény lecsó. De mit szólsz az én régen igen gyakori ketchupos palacsintámra? :-D Egyébként ez a kézmosás mánia rám is igaz. Már a gyerekeim is követik a példát. Bence pl. akkor is megy kezet mosni, ha épp eszünk és kézzel fogja az ételt, majd visszaül az asztalhoz és újra kézbe veszi...
az én mustáros lecsóm szerintem elég messze van a lányom által kreált mogyorókrémes kenyér paradicsommal c. menütől, ill. mogyorókrémes kenyér virslivel
Megjegyzés küldése