Gyermekkori emlékeim

A meghívást Barbitól kaptam.

A játékszabályok a következők:

1. Tedd ki a játékba hívód nevét, linkjét, és a játék logóját!
2. Írj a gyermekkorodról!
3. Hívj játékba te is 7 embert, tedd ki az ő nevüket és linkjüket is!

1. Gyerekkorom nagy részét anyai nagyszüleimnél töltöttem, lévén 3 utcányira laktak tőlünk. Szerettem nagyapámmal barkácsolni, aki nyugdíjasként asztalos munkákat végzett otthon, általában a családi igények kielégítésére.
Nagy kertjük és gyümölcsösük volt, így tavasztól őszig friss gyümin éltünk.

2. Volt egy kedvenc macim, kicsi, mára kopott, de mai napig megvan. Jelenleg az "ovis szoba" lakója.

3. 8 éves koromban, a nyári szünetben tanultam meg hímezni keresztanyámtól. Akkor még a kalocsai és matyó mintás terítőcskéket hímeztem. Ezek is megvannak a mai napig.

4. A "Mi leszel, ha nagy leszel?" kérdésre mindig azt válaszoltam, hogy tanítónő. Hát ez valahogy nem jött össze. Bár elnézve az oktatás mai színvonalát, a pályáról menekülő tanárokat, az alacsony fizetést, és hogy ezért mennyi megaláztatást kell elviselni már a gyerekek részéről is, utólag úgy néz ki, hogy nem nagy kár.

5. Nagyon szerettem babázni, első és egyetlen Barbiemat (ami igazából csak egy utánzat volt, bár akkoriban még az is minőségi volt) 12 évesen kaptam, és még évekig játszottam vele.

6. Szerettem tanulni, jó tanuló voltam, imádtam az orosz nyelvet, emiatt sokan csodabogárnak tartottak.

7. Kedvenc búvóhelyem a padlás volt. Tavasztól őszig sokszor feljártam oda, ha egyedül akartam maradni (bár tilos volt, mert féltek, hogy leesünk a létráról). Nyáron a hőség elviselhetetlen volt fenn, de nem zavart. Mindig volt fenn egy csomó széna, meg régi rossz szőnyegek, a szőnyeget dobtam rá a szénára, és ott punnyadtam, olvastam, néha be is aludtam.

8. Nagyon szerettem fiús játékokkal is játszani. Unokaöcsémmel, meg a szomszéd kiskölykökkel legóztunk, háborúztunk, műanyag várban műanyag katonákkal harcoltunk.

9. Anyukám szinte minden hétvégén sütött valami finomságot. Ez a szokás azóta elkopott.

10. Nagyon sokat kirándultunk családi körben. Ilyenkor együtt mentünk anyu szüleivel, anyu testvérei a saját családjukkal, és mi. Hátizsákokban és tarisznyákban vittük az elemózsiát, és órákig gyalogoltunk, hegynek fel, hegynek le. Nagyapám meg én imádtunk letérni az útról, és fák-bokrok közt bújkálva, keresztül-kasul az erdőn próbáltunk ugyanoda kilyukadni, ahová a többieket az út vitte. Általában én mondtam, merre menjünk, és soha nem tévedtem el. (Ugyanakkor egy aluljáró a mai napig nagy kihívás számomra)


Én már nem jelölök meg 7 barátot, mert valószínűleg már mindenki sorra került.