Lányom hetek óta Pettson és Findust néz. Aminek van egy olyan része, aminek a címe: Palacsintatorta.
Na, a gyerek azóta azzal nyúz.
Ma este negyed 8-kor nekiálltam palacsintát sütni, és kitaláltam, hogy süssünk palacsintatortát is (rakott palacsinta).
Kiscsaj lelkesen segít, keveri a tésztát, adagolja a serpenyőbe, stb...
Majd kitalálja, hogy dobáljam a levegőbe a palacsintát.
Itt kezdődik a nem rendhagyó dolog.
Lili az apjával beül a konyhaajtó helyére (nincs konyhaajtó, mert egy légtér az étkezővel).
Én a tűzhelynél dobálom a palacsintát, ők ketten pedig lábdobogással fűszerezve, hangosan buzdítanak, hogy: Hajrá! Hajrá! Dobjad! Dobjad!
Majd minden dobás után pukedliznem kellett.
Amikor a rakott palacsinta kisült, gyertyákkal kellett feldíszíteni, meggyújtani a gyertyákat, majd elénekelni magyarul a Happy Birthday-t, majd gyertyaelfújás. (Ebben a poén, hogy csak májusban lesz a szülinapja)
.
4 megjegyzés:
Gyakorol :D Akkor már nagyon megy majd neki a születésnapnak örülés :D
:) :) :)
És te is úgy szerezted a hozzávalókat, mint Pettson???????
Örülök, hogy nem csak nekem kell palacsintatortát sütnöm!!!!
Ebből nyilván kitaláltad, hogy nálunk nagy kedvenc a zsémbes öreg.
Bevallom, én is szeretem, megvettem az összes könyvet.
Azért szerencsére nem kellett kotkodácsokkal küzdenem a tojásokért, és más hasonló atrocitást sem kellett elviselnem :DDD
Most is ez a mese megy a hátam mögött.
A nagyok könyvei között találtunk egy olyat, hogy Pettson és Findus szakácskönyve. Benne néhány mese, és rengeteg recept, köztük a palacsintatortáé.
Sok különbség nincs közte meg a rakott pali között, max. annyi, hogy ők még tejszínhabbal is megspékelik. Na, az nekem már sok lenne.
Megjegyzés küldése