2015/03/03

Lili és az ajtócsapkodás :D

Reggel Lili megkérdezte, hogy délután segítek-e neki környezetismeretet tanulni.
Mondtam, hogy persze, de azzal a feltétellel, hogy nem duzzog, nem cöcög, és nem hisztizik tanulás közben, mint ahogy pénteken tette, mert akkor nagyon gyorsan otthagyom, és megint rácsapom az ajtót.
Erre megszólal a kis liba:
- Akkor a kezedbe kell adni...
- Mit? - kérdezem.
- Hát az ajtót....
(Előzmény: meséltük neki, hogy régen, mikor Szandra rászokott az ajtócsapkodásra, és többszöri kérés után sem hagyta abba, az egyik ajtóbecsapás után az apja lekapta a tokról az ajtót, és Szandra kezébe adta grin hangulatjel , aztán mikor Lili egyszer-kétszer bevágta az ajtót, tőle is megkérdeztem, hogy a kezébe adjam-e?)

3 megjegyzés:

Phan írta...

Cuki beszólás. :D
A gyerekek próbálgatják a határaikat. Ne feledd, a gyerekek kicsi felnőttek! :) Mi mutatjuk nekik - jobb esetben - a jó példát.

Polly írta...

Sanyitól minden Lili-beszólás után megkapom, hogy Lili csak azt szajkózza vissza - persze jó időben és jó szituációban -, amit én én is szoktam mondogatni :D
Csak baromi rossz, ha velem szemben alkalmazzák az én módszereimet :D

Polly írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.